Hülye ameikai szokás a légkondizás. Eddig is tudtam, de most végkép bebizonyosodott. Egész múlt héten 25-30 fok volt kábé 90 százalékos párával. Ez nagyjából azt jelenti, hogy folyamatosan izzadsz mint egy ló. Így lucskos testtel viszont kész öngyilkosság bármilyen közlekedési eszközre felszállni, hiszen a durva légkondik olyan 15 fokra hűtik a levegőt. A 20 fokos hőingadozásnak pedig nem tesz jót a testnek. Ennek megfelelően a múlt hét elején kaptam egy jó kis arcüreg gyuladást. Láz, takony miegymás. Szerencsére az otthon gondosan bekészített harci Unikum segített. Zwack bácsi csodalögyője 2 nap alatt rendbe tett. Így szerdára újra ready lettem.
Frissen visszanyert energiával csütörtökön bele is vágtam az éjszakába, lakótársaimmal, Laticiával (francia bige), Karinával (venezuelai iszonyat mulat csaj) és Ridrigoval az Olasz Argentínnal (aki amúgy Venezuállában  töltötte élete nagy részét). Az éjszaka folyamán csatlakozott még hozzánk Manny és Carlos is....
Jó tanács! Soha a büdös életbe neigyatok Jelly Shot-ot! Legalább is ne nagy mennyiségben, a gyomromat  kicsinálta 2 napra és még szar is. Ez alatt az értem hogy még normálisan berugni se leszel képes tőle. Na de mindegy, ingyé volt. :) Fujjjjjjjj!

Pénteken kissé másnaposan suli. De ebben már úgyis volt gyakorlatom, szóval könynen végre hajtottam a feladatott.


A hétvége többi része focival, kocsmázással és lődörgéssel a városban telt el. Szóval az első hét semmi különös nem volt. Fogjuk fel egy fajta aklimatizációs időszaknak. "A csúcstámadás előtt mindig pihenni kell egy keveset a részeg angolok között, az 1. táborban." Srinki, a sherpa aki eddig 9 szer mászta meg a Mont-Everest-et.