Road to New England

Tegnap előtt este, Arnoul-val békésen iszogattunk, tilosban a kolesz előtt, a gondosan bekevert rumos-kólánkat. Cigiztünk meg dumáltunk. A Coca és Captian Morgen keveréke hamar elringatott minket és gondolatainkat a gyengébbik nem felé terelte. Éppen a mennyiség vs. mínőség kérdést veséztük, mikor is egy csaj, igen erőteljes brit akcentussal tüzet kért. Persze szerepünkből ki nem esve, nem csak a fájert nyújtottuk, hanem szépen meg is kínáltuk mixtúránkból. A többi meg már ment magától, ahogy mondani szokás.
Ez volt kb este 9 kor. Hajnal 4 kor búcsúztunk el. De azóta már 2 emilt kaptam tőle, Zoe-tól.

Amúgy Brit, és elég durva helyről jött, valahonnan Yorkból. Az kb szerintem a világ vége, mert se a skótok és se az angolok nem nagyon akarták ezt a területett soha. Meg ha jól emlékszem Cromwel elől ide menekült Károly is. Jobban mondva onnan már nem tudott sehová sem menni, Sucks! Ne de ami a lényeg Zoe model, méghozzá a Cosmopolitan-nál. Ezért vannak a képek. Ohhhh yeeeaaahhhhh Baby!

Hülye ameikai szokás a légkondizás. Eddig is tudtam, de most végkép bebizonyosodott. Egész múlt héten 25-30 fok volt kábé 90 százalékos párával. Ez nagyjából azt jelenti, hogy folyamatosan izzadsz mint egy ló. Így lucskos testtel viszont kész öngyilkosság bármilyen közlekedési eszközre felszállni, hiszen a durva légkondik olyan 15 fokra hűtik a levegőt. A 20 fokos hőingadozásnak pedig nem tesz jót a testnek. Ennek megfelelően a múlt hét elején kaptam egy jó kis arcüreg gyuladást. Láz, takony miegymás. Szerencsére az otthon gondosan bekészített harci Unikum segített. Zwack bácsi csodalögyője 2 nap alatt rendbe tett. Így szerdára újra ready lettem.
Frissen visszanyert energiával csütörtökön bele is vágtam az éjszakába, lakótársaimmal, Laticiával (francia bige), Karinával (venezuelai iszonyat mulat csaj) és Ridrigoval az Olasz Argentínnal (aki amúgy Venezuállában  töltötte élete nagy részét). Az éjszaka folyamán csatlakozott még hozzánk Manny és Carlos is....
Jó tanács! Soha a büdös életbe neigyatok Jelly Shot-ot! Legalább is ne nagy mennyiségben, a gyomromat  kicsinálta 2 napra és még szar is. Ez alatt az értem hogy még normálisan berugni se leszel képes tőle. Na de mindegy, ingyé volt. :) Fujjjjjjjj!

Pénteken kissé másnaposan suli. De ebben már úgyis volt gyakorlatom, szóval könynen végre hajtottam a feladatott.


A hétvége többi része focival, kocsmázással és lődörgéssel a városban telt el. Szóval az első hét semmi különös nem volt. Fogjuk fel egy fajta aklimatizációs időszaknak. "A csúcstámadás előtt mindig pihenni kell egy keveset a részeg angolok között, az 1. táborban." Srinki, a sherpa aki eddig 9 szer mászta meg a Mont-Everest-et.

Másnap mikor felkeltem, az iszonyatos bűz annyira már nem is volt folytogató. Valószínűleg az enyém is hozzákeveredhetet ezért egy kicsit elviselhetőbb lett. A gyors hellók után, csipás szemmel kiderült kikkel is fogok együtt lakni félévig. A lábszag kevéssé volt alkalmas az identifikálásra, ezért maradt a vizuális azonosítás. Tehát a nevek: Jorge (avagy Horhee) Spanyolhonból és Thomas valahonnan Bretogne-ból. A félreértések elkerülése véget Tonyval, a kína arccal csak együtt utaztam. A szobánk elég kicsinek és leharcoltnak tünt és ez egy picit elszomorított, de a többiek jóarcnak néztek ki.
Zuhany, miegymás aztán mentünk is a suliba megnézni hogy mi a helyzet. A teljes napot ott is töltöttük. Tesztek, órarend, faszkódás miegymás. Este dobtam Thomassal egy sört a sarki bárban aztán megnéztünk egy Red Sox mecset a Fenway parkban, majd a Massave-n hazavergődtünk. És persze lefekvés előtt még elszívtam egy staubot a tetőn...

3 napja érkeztem. Itt az ideje a frissítésnek.
Miután Londoni átszállással, tizen-sok órai utazás után leszáltam a Logan-on, Boston kevéssé szép repterén azt hittem alhatok egy normálisat és előtte ihatok egy altató sört. De helyette valami mást kaptam...
Először is kb 2 órát vártam a transzferemre. De ezt is csak úgy kaptam, hogy kb 10 szer hívtam fel a sulit és beszéltem velük egyre ingerűltebben. Közben azonban összehaverkodtam 2 elég büntetően ronda svájci csajjal a francia részről, és egy dán sráccal. Kiderült, hogy egy suliba fogunk járni, egy uttal azt is realizáltuk hogy együtt szopunk a transzfer híjján. Ez az igazi ice-breaking game! De aztán minden rendben lett és rájöttünk, hogy mégse a fehér ember a hibás. :) Vagy 6 japánt, koreait, kínait próbált összefogdosni a mexikói szállítónk, de nem nagyon ment neki. Ezért volt a nagy késés. Mikor meglettünk, kiderült hogy keresünk még egy szingalézt valahol a reptéren. Már 3 óraja próbálják megtalálni, de mindig amikor hívják a budin van. Hmmmm?! Tanulság: Soha ne egyél szingaléz konyhán mert az para! Ha még a helyieket is kikezdi, mit csinálhat veled? Még a szent Unikum sem menthet meg. ÁÁÁÁ!!! Szörnyelem! Vérhalál és fájdalom...
Ezekután mindenkit szépen kifuvaroztunk. Naná én voltam az ucsó egy kínai fickóval. Mikor meglett a koleszom és felkúsztam a szobámba, megcsapott az iszonyat lábszag és izzadt férfi test bűz. Picsába!!! Táskákat ledobtam és elmentem megkeresni a kínai csávót.
Tony, mert ez a neve 30 éves, nős, van egy 5 éves fia meg egy A4-es Audi-a. Ja és Pekingben csővel. Keleti tapasztalataimra nem cáfolt rá így nagyon kedvesen ő fizette az egész estémet sőt mellé még el is szívhattam egy csomag kítűnő mínőség igazi rák keltő kína Malbit. Csak egy dolog nem stimmelt a rendszerben. Kiderült ugyanis hogy a gyerek nagyon kedvel egy bizonyos sör fajtát. Ez egy speckó bostoni sör amihez folyékony cukrot adnak. Ha ittatok már szart... Szóval míg a gyerek benyomott 4-et addig én csak 2-őt bírtam szégyenemre. Esküszöm, hogy kúrvára szart volt! Szerintem még Gzuri sem tudta volna lenyomni egsre. (remélem jól írom)
Ezek után összeragadt szájjal és kínai dohány füstbe burkolózva kúsztam be az ágyba, valahová a lábszag és az izzadság szag közé.
Jócakát gyerekek!


Chill a Heatrow-n, várakozva a bostoni járatra...











Miss Russo for ever!





Otthon, lefekvéskor a gyönyörű látkép :)

Több mint egy hónapos itt tartózkodás után, végre pótlom restanciámat és beindítottam a blogot! Örvendjetek és kommentáljátok, szeretett feleim! Remélem ez jobbra sikerül majd mint az előző nyári szárny próbálgatásom, de a blog írás nehéz kenyér. Bele kell rázódni egy kicsit, meg ilyenek...

Szóval, rázódom!