3 napja érkeztem. Itt az ideje a frissítésnek.
Miután Londoni átszállással, tizen-sok órai utazás után leszáltam a Logan-on, Boston kevéssé szép repterén azt hittem alhatok egy normálisat és előtte ihatok egy altató sört. De helyette valami mást kaptam...
Először is kb 2 órát vártam a transzferemre. De ezt is csak úgy kaptam, hogy kb 10 szer hívtam fel a sulit és beszéltem velük egyre ingerűltebben. Közben azonban összehaverkodtam 2 elég büntetően ronda svájci csajjal a francia részről, és egy dán sráccal. Kiderült, hogy egy suliba fogunk járni, egy uttal azt is realizáltuk hogy együtt szopunk a transzfer híjján. Ez az igazi ice-breaking game! De aztán minden rendben lett és rájöttünk, hogy mégse a fehér ember a hibás. :) Vagy 6 japánt, koreait, kínait próbált összefogdosni a mexikói szállítónk, de nem nagyon ment neki. Ezért volt a nagy késés. Mikor meglettünk, kiderült hogy keresünk még egy szingalézt valahol a reptéren. Már 3 óraja próbálják megtalálni, de mindig amikor hívják a budin van. Hmmmm?! Tanulság: Soha ne egyél szingaléz konyhán mert az para! Ha még a helyieket is kikezdi, mit csinálhat veled? Még a szent Unikum sem menthet meg. ÁÁÁÁ!!! Szörnyelem! Vérhalál és fájdalom...
Ezekután mindenkit szépen kifuvaroztunk. Naná én voltam az ucsó egy kínai fickóval. Mikor meglett a koleszom és felkúsztam a szobámba, megcsapott az iszonyat lábszag és izzadt férfi test bűz. Picsába!!! Táskákat ledobtam és elmentem megkeresni a kínai csávót.
Tony, mert ez a neve 30 éves, nős, van egy 5 éves fia meg egy A4-es Audi-a. Ja és Pekingben csővel. Keleti tapasztalataimra nem cáfolt rá így nagyon kedvesen ő fizette az egész estémet sőt mellé még el is szívhattam egy csomag kítűnő mínőség igazi rák keltő kína Malbit. Csak egy dolog nem stimmelt a rendszerben. Kiderült ugyanis hogy a gyerek nagyon kedvel egy bizonyos sör fajtát. Ez egy speckó bostoni sör amihez folyékony cukrot adnak. Ha ittatok már szart... Szóval míg a gyerek benyomott 4-et addig én csak 2-őt bírtam szégyenemre. Esküszöm, hogy kúrvára szart volt! Szerintem még Gzuri sem tudta volna lenyomni egsre. (remélem jól írom)
Ezek után összeragadt szájjal és kínai dohány füstbe burkolózva kúsztam be az ágyba, valahová a lábszag és az izzadság szag közé.
Jócakát gyerekek!


Chill a Heatrow-n, várakozva a bostoni járatra...











Miss Russo for ever!





Otthon, lefekvéskor a gyönyörű látkép :)